Egész életemben vonzódtam a kreatív tevékenységekhez. Magam varrtam, kötöttem a ruháimat, horgoltam, átalakítottam. Aztán több mint 10 évvel ezelőtt megvettem egy 100 éves parasztházat. És innentől nem volt megállás! Bár hogy a tyúk volt előbb vagy a tojás, arra még mindig nem jöttem rá. Valószínűbb, hogy azért mertem egyedül belevágni egy ilyen ház saját kezű felújításába, mert nagyon vonzott a régi. És azóta úgy vagyok a fával, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Egy nagyon régi szövőszékből könyvespolc lett, gereblyéből fogas, kanálból ajtónyitó. De kirándulásról sem tudok hazajönni faágak, kavicsok nélkül. Baráti, családi körömben senkit nem lepett meg, hogy az lett a munkám, ami a hobbim is. Inkább csak az, hogy miért csak most?! Ez tesz boldoggá, és folyamatos tanulásra is serkent az újabbnál újabb technikák próbálgatásával.